"A karmesternek, húros hangszerre, zsoltárének.
Legyen kegyelmes hozzánk Isten, áldjon meg bennünket,
és ragyogtassa reánk arcát (szelá). Ismerjék
meg utadat a földön, segítségedet a népek
között. Magasztaljanak téged a népek, Isten(em);
magasztaljanak mind a népek. Örüljenek, ujjongjanak a
nemzetek, mert pártatlanul ítéled (meg) a népeket
és vezeted a nemzeteket a földön (szelá). Magasztaljanak
téged a népek Isten(em), magasztaljon minden nép!
Meghozta termését a föld, megáld bennünket
az Örökkévaló Istenünk. Megáld bennünket
az Isten és majd félik õt az egész földtekén".
(Zsoltárok 67:1-8).
Elsõ látásra ez a zsoltár is azt a látszatot
kelti, hogy egy egyszerû hálaimáról van szó,
amit a hálás földmûves mond a - jó - termés
betakarítása után. Lehet hogy az elsõdleges
értelmezése valóban ez. Rási az "arc ragyogtatásából"
az esõ és harmat áldását érzi
ki. Málbim a vers elejét "használja fel" az esõ
áldására, míg az "arc ragyogása"
alatt az Urim és Tumim használatának lehetõségét
érti.
Málbim meg is marad az esõnél, illetve a szárazságnál
és azt mondja, hogy ez a zsoltár a már említett
három éves szárazság idején kelt. Mivel
Dávid nem tudta mire vélni a dolgot, megkonzultálta
az Urim és Tumim-ot és azt a választ kapta, hogy a
Gibeoniták miatt van. Akkor és ott, megtorlásul, kivégezték
Saul hét leszármazottját és "ezután
Isten megkönyörült az országon" (2Sámuel 21:14).
Ekkor - mondja Málbim - bölcseink hagyománya szerint
igen sokan tértek be a zsidóságba, mivel látták
hogy a zsidók Istene igazságot szolgáltat még
az olyan kétes betérteknek is mint amilyenek a Gibeoniták
voltak. Õk sem szabad prédák, aki bántja õket
igazságtalanul, annak büntetése nem marad el. Ebbe a
történelmi miliõbe ágyazza Málbim ezt
a rövid zsoltárt, de ezzel persze korántsem mindenki
ért egyet. Szfornó, például, aki rendszerint
talál történelmi analógiákat, itt az "eljövendõ
megváltás" fogasára akasztja a zsoltárt, anélkül
hogy konkrétumokat említene. Kimchi egy lépéssel
tovább megy és a Messiási kort megelõzõ
Góg-Magóg ismert sémáját alkalmazza.
Ibn Ezra melankolikusan csak annyit mond: "itt sem tudjuk ki a szerzõ".
A modern exegéták többsége ebben a zsoltárban
nemzeti és univerzális jelleget is lát egyszerre.
Van aki a zsengék bemutatásánál énekelt
hálaimának tartja; mások a termés betakarításánál
említik, vagyis a Szukkot ünnep során és után.
A bibliakritikusok között van-nak akik automatikusan a babilóniai
fogság utánra teszik a zsoltárt - teljesen indokolatlanul.
A zsidó nép földmûvelõ, hivõ nép
volt, amely bizalmát Istenbe vetette és ugyanakkor igyekezett
- tõle telhetõen - a monoteizmust a többi népek
között is propagálni. Ez Salamon templomavató beszédében
is kifejezésre jut, valamint Jesája próféciájában.
Ahhoz hogy megértsük, mit jelent pontosan a "messiási
kort" emlegetni a zsoltárral kapcsolatban, tudnunk kell, hogy a
Messiás (megváltó) eljövetelében való
hit nem a második szentély pusztulása után
született - amikor a mai napig tartó galut elkezdõdött
- ak-kor csak megerõsödött. Azonban, jóval elõbb
is voltak olyan helyzetek és alkalmi szituációk, amikor
a nép már nagyon várta a meg-váltást,
igen-nagyon igényelte, vessen már véget az Örökkévaló
a szenvedésnek, elnyomatásnak, éhínségnek
és jöjjön el a Messiás. Egyes júdeai királyok
szerepéhez messiási reményeket fûztek - Messiás
szó szerint "felkent"-et jelent, mivel a királyokat felkenték
a szent olajjal - és a Talmud maga mondja hogy "az Örökkévaló,
Hizkija királyt akarta megtenni messiásnak és
Szánherivnek juttatnia Góg és
Magóg szerepét, de ekkor az Igazságosság tiltakozott
mondván, hogyha Dávid - aki annyi dicsõítõ
zsoltárt szerzett - nem lehetett Messiás, akkor hogy lehet
Hizkijá, akivel rengeteg csoda történt, mégsem
énekelte meg Isten dicsõségét..." (Szánhedrin
94).
"Megáld bennünket az Örökkévaló,
a mi Istenünk" - Reb Lévi Jichak, a legendás berdicsevi
rebbe, akit a haszid folklór Izrael védõügyvédjének
tekint, azt mondja erre a versre "Kdusát Lévi" címû
mûvében, hogy a lehetõ legnagyobb áldás
az, hogy az Örökkévaló a mi Istenünk. Ennek
birtokában - vagyis tudatában annak, hogy Isten felügyeli
és vigyázza minden léptünket - a zsidó
nép lebír minden nehézséget.
Ebben a zsoltárban a kabbalisták is letették
névjegyüket. A hét vers szimmetrikus sorrendben való
megjelenése - három rövid és középen
egy hosszabb - a Menóra formáját adja. A kabbalisták
szerint ez szoros kapcsolatban áll azzal a - tûzbõl
formált - Menórával (hétágú gyertyatartó)
amelynek tervrajzát maga Isten adta át Mózes mesterünknek,
amikor megparancsolta hogy a pusztai "Hajlék"-ban legyen egy ilyen,
tömbaranyból kikovácsolt Menóra. Ez az arany
tálcára gravírozott Menóra, késõbb
Dávid kezébe került és az õ pajzsára
- a közismert hatágú "Mágén Dávid"-ra
vésette azt. A Menóra ágain szerepelt zsoltárunk
hét verse (az elsõ, a bevezetõ, nem számít),
melynek ily módón mély, kabbalisztikus, értelme
is van. (Ez az információ több zsoltárkommentárban
is szerepel, köztük az Artscroll, valamint a Dáát
Mikrá Zsoltár kötetében.)
Egyes halachikus és exegetikus források szerint ezt
a zsoltárt szokás idézni Szfirát Háómer
(Ómer számlálás) idején, azon a 49 napon,
ami Peszách és Sávuot között van. Ennek
a szokásnak kabbalisztikus jelentõsége van.
Naftali Kraus
(Tel-Aviv)