Ki ne ismerné Fritz Zsuzsa nevét (röviden csak Frici), aki a Szarvasi táborral szorosan egybefonódó fogalommá vált a magyarországi zsidó köztudatban. Frici valóban a kezdetektõl ott volt Szarvason és ma már mint program-igazgató tevékenykedik a gyerekek nagy örömére. Õt kértem meséljen egy kicsit Szarvasról. 
 

A Szarvasi tábor ötlete Ronald. S. Lauder és Ralph Goldmann - az amerikai Joint egyik elnöke - nevéhez fûzõdik, akik tíz évvel ezelõtt szerettek volna létrehozni egy zsidó tábort Kelet-Európában. Az elsõ turnus 1990 nyarán indult. A cél egy nemzetközi zsidó ifjúsági tábor volt, ahol különbözõ családból származó zsidó gyerekek együtt táborozhatnak, a teljesen asszimilálttól, a legvallásosabbig. Egy olyan tábort akartak megvalósítani, ami összeköti nyáron azokat a gyerekeket, akik év közben egyáltalán nincsenek kapcsolatban a zsidósággal azokkal, akik valamelyik zsidó iskolába, vagy zsidó ifjúsági szervezetbe járnak. 

Az elsõ év nagyon kaotikus volt, még senki sem tudta igazán, hogy pontosan mi is ez, de ennek ellenére mindenki nagyon jól érezte magát. Akkor még a madrichok, a szochnut szervezésében jöttek a táborba. A tábor vezetõje egy Ávi Teitelbaum nevû izraeli ember volt, aki késõbb egy évig vezette a Wesselényit is. A struktúra akkoriban annyiban volt más, hogy két hetes turnusok voltak, és a turnusok egyaránt korosztályt is jelentettek. A tábor mai szerkezete a második évtõl létezik, ekkor jött az az ember, aki a mai napig is vezeti a tábort, a neve Jichák Roth, egy izraeli iskola igazgatóhelyettese. Ez a struktúra négyszer 12 napos turnusokat jelent június végétõl augusztus végéig, amelyen belül minden korosztály megtalálható, 7-17 éves korig, és a turnusokon belül osztjuk különbözõ korcsoportokba a gyerekeket. Õ volt az, aki elõször adott témát is az évnek. Ettõl kezdve, minden évben kiválasztunk egy zsidó témát, és a tábor összes programját megpróbáljuk e köré építeni.
 

Többször említetted, hogy ez egy zsidó tábor, zsidó fiatalokról beszéltél, a táborba csak zsidók jöhetnek, vagy bárki jöhet aki a zsidóság iránt érdeklõdik?
 

A táborba bárki jöhet abból a szempontból, hogy mi nem kérdezzük meg a gyerekeket, milyen származásúak. Ugyanakkor minden fórumon elmondjuk és leírjuk, hogy ez egy olyan tábor, amely a zsidóság élményét próbálja meg átadni. A tanítás azért nem megfelelõ szó, mert mi nem elõadásokat tartunk a zsidóságról, hanem élményt próbálunk nyújtani. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy az, aki ezt az élményt megkapja, valamilyen módon kötõdjön a zsidósághoz. Tudjuk, hogy sokszor jönnek nem zsidók is a táborba, az idén például, a negyedik turnusba kiderült, hogy több mint 10 olyan gyerek volt, akinek semmilyen kapcsolata sincs a zsidósággal. Ezek a gyerekek is jól tudják magukat érezni a táborban, de néha nehéz helyzeteket okoznak az ifjúsági vezetõknek, nehéz például úgy beszélgetést vezetni, hogy arra a kérdésre: "láttál-e bármit a nagyszüleidtõl?" õk igazából nem tudnak válaszolni. Azt külön is hangsúlyoznám, hogy mi - amennyire csak lehet - valóban élményt próbálunk nyújtani, tehát az ún. peulák, vagyis az adott év témája köré épülõ foglalkozások különbözõ aktivitásra ösztönzõ keretben történnek: beszélgetünk, játszunk, mesélünk, megpróbáljuk beszéltetni a táborozókat, hogy aktívan és élményszerûen éljék meg ezt az együttlétet és ne úgy mint egy iskolai tanórát.
 

Valójában ti ezekkel az élményekkel szeretnétek elérni azt, hogy a fiatalok egyre nagyobb vonzalmat érezzenek a zsidóság iránt és ezeken az élményszerû átéléseken keresztül a vallásos élethez is kedvet kapjanak?
 

Az én céljaim között leginkább az szerepel, hogy a gyerekek - valamilyen módon - a zsidó közösség aktív tagjaivá váljanak, fontos legyen nekik az, hogy õk részei a zsidóságnak. És vannak itt persze jó néhányan - pl. Verõ Tomi, a tábor rabbija -, akik a vallás útjára próbálják terelgetni a gyerekeket. Én magam is fontosnak tartom azt, hogy a gyerekek tudják, mit imádkozunk a templomban, hogy néz ki egy igazi Sábát. Nagyon fontos, hogy értsék, tudják, mit jelent zsidónak lenni, és hogy milyen utak állnak elõttük, ha valamilyen módon aktív zsidók szeretnének lenni. Ezen kívül persze az is fontos, hogy megtalálják a barátaikat, a barátnõiket, és hogy fontos legyen nekik a 12 napon kívül is, hogy valamilyen módon a zsidó közösséghez tartozzanak, és a késõbbiekben akár vezetõi is legyenek ennek a közösségnek. 

Kettõs célja van pl. annak, hogy valaki madrich lesz, vagyis egy olyan fiatal, akit kiképzünk arra, hogy csoportokat  vezessen,  tanítson, beszélgetést vezessen, játsszon a gyerekekkel. Az egyik cél természetesen az, hogy a táborozók jól érezzék magukat és valóban él-mény legyen számukra az együttlét, a másik viszont az, hogy kiképezzünk egy olyan zsidó fiatalságot, aki már sokkal többet tud a gyökereirõl, a hagyományairól, tudja, mit jelent csoportot, közösséget vezetni, és a késõbbiekben vezetõ szerepet is tudjon vállalni valamilyen módon akár a zsidó oktatásban, akár a zsidó közéletben.
 

Említetted a madrichokat, tulajdonképpen kik õk?

A madrichok mindazok, akik 18 éven felüliek és jelentkeznek arra, hogy ifjúsági vezetõk legyenek a táborban. Ez azt jelenti, hogy csoportot vezetnek a táborban. Ehhez a legnagyobb segítség az, hogyha már van tábortapasztalatuk, tehát ha tudják, mibe fognak belecsöppenni, mert ez a 12 nap, azoknak, akik nem ismerik a tábort szerkezetét, nagyon nehéz, de azért minden évben jelentkeznek olyan fiatalok is akik teljesen kintrõl jönnek. 

Aki madrich szeretne lenni, annak elõször is egy ismerkedõ beszélgetésre kell eljönnie, majd végig kell járnia egy ún. madrich-képzést, ami alatt - amennyire az idõ rövidsége engedi - megtanítjuk neki, hogy mit jelent csoportot építeni, milyen játékokat lehet játszani, mit lehet csinálni, ha a csoportban valamilyen konfliktus adódik, és különbözõ technikákat mutatunk, hogyan lehet játékosan tanítani. Megpróbáljuk megtanítni - amennyire csak lehet - azt a témát, illetve annak a témának az alapköveit, amirõl a nyári táborozás alatt szó lesz és ezután választjuk ki a jelöltek közül azokat, akirõl úgy gondoljuk, hogy jól fogják végezni a munkájukat és kielégítõen fognak foglalkozni a csoportjaikkal. 

Minden 13-14 fõs csoportnak van két ifjúsági vezetõje. Nekik elég nehéz a dolguk, ugyanis õk reggeltõl-estig a gyerekekkel fog-lalkoznak, foglalkozást vezetnek, kezelik a problémákat ott vannak velük, játszanak, beszélgetnek, ki felelõsebben ki kevésbé. Termé-szetesen azoknak a madrichoknak is, akik már többször térnek vissza a táborba, van egy hasonló képzés, amit "gazdagítás"-nak hívunk, amin egyrészt nekik is megtanítjuk az új témát, másrészt olyan módszerekkel ismertetjük meg õket, amelyeket eddig még nem ismertek.
 

Fel tudjátok építeni teljesen az alapoktól is egy madrich tudását 
a tábor kezdetére?

Úgy gondolom, hogy annak, aki csekély elõképzettséggel jön madrichnak, nagyon nehéz dolga lesz. Idén a kiértékelésnél kiderült, hogy sajnos még mindig nagyon kicsi a tudásszintje az ifjúsági vezetõknek. Ez nem az õ hibájuk, ugyanis ma Magyarországon a zsidó közösség egészének kicsi a tudásszintje, nekünk pedig nincs sok idõnk. Decemberben van a jelentkezés, februárban kezdõdik a tanfolyam, egy négy napos és egy három és fél napos intenzív képzéssel, ezek után pedig van még 3-4 vasárnap délelõtt. Ennyi az, amennyit úgy érzünk, hogy õk teljesíteni tudnak. Csinálhatnánk sokkal hosszabbra a képzést, de ez nem lenne reális, mert az ifjúsági vezetõk zöme egyetemista diák, vagy végzõs gimnáziumi hallgató, akiknek a májustól kezdõdõ idõszak már szinte használhatatlan a vizsgák miatt, és te is tudod, milyen sok elfoglaltsága van manapság egy diáknak. Vannak persze olyanok, akik nagyon lelkiismeretesek, elõre elkészítik a foglalkozásaikat, olvasnak a tábor témájához, de ez nem a többség sajnos. Nagyon sok fiatalnak ez inkább egy jó nyári szórakozás, amiben nincs is semmi rossz, de én úgy gondolom, hogy madrichnak lenni óriási felelõsség, felelõsséget megtanítani azonban nagyon nehéz. Mi amennyire lehet, megpróbálunk segíteni a madrichoknak. Minden csoportnak van két korcsoport vezetõje, akiknek az a feladatuk, hogy segítsék a madrichok munkáját, megnézzék hogy van-e valamilyen problémájuk, és segítsenek nekik a programok elõkészítésében.
 

Milyen programok vannak Szarvason?

Minden csoportnak hat foglalkozása van naponta, három délelõtt és három délután. Ebben mindennap van peula, tehát az az egy óra amit az ifjúsági vezetõ a csoporttal tölt és mindenféle játékos módszerrel tanítja az adott témát, pl. szerepjátékkal, beszélgetéssel, bíró-sági tárgyalás keretében, stb. Ezen kívül még egy olyan foglalkozás van, amit a madrich vezet, ez az ún. madrich-time, ami már nem a tábor témájáról szól feltétlenül, hanem bármirõl, ami a korcsoportot érdekelheti, vagy egyszerûen csak játszanak egy órát. Minden nap van egy óra úszás, sport, minden második nap vagy tánc - ahol izraeli néptáncokat tanulnak -, vagy éneklés - amikor különféle zsidó dalokat tanulnak - vagy kézmûves foglalkozás. A legutóbbit a gyerekek nagyon szeretik, ugyanis sok olyan anyaggal dolgozhatnak - külföldi fiatalok segítségével -, ami Magyarországon nincsen. Ebben az évben pl. orvosságos üvegeket festettek, pólót festettek, láncot fûztek. Ezek mind nagyon hamar elkészíthetõek, nagy élmény a gyerekeknek és maradandóak, mert hazavihetik õket.

Az esti programok általában lazábbak, de legtöbbször azok is a napi témákhoz kötõdnek. Szinte rendszeres programmá vált az utcabál, ami valójában egy vurstli, lehet például bowlingozni, vízi pisztollyal gyertyát kilõni, stb. Ez általában a ki mit tud-hoz kapcsolódik. 

A szombat esti program mindig Hóra táncház, a vasárnap esti pedig a disco, mintegy a szülõ nap záróakkordjaként. Ezen kívül különféle vetélkedõket rendezünk és van egy nagyon népszerû programunk, a dilemma kávéház, ahol különbözõ zsidó dilemmákat tárgyalnak meg a gyerekek. Van egy ún. kupolás program is, amikor különféle elõadásokat forgószínpad szerûen nézzünk meg. 

Általában amennyire lehet, megpróbáljuk színesíteni a napközbeni programokat is úgy, hogy a tábor hangulatában is érzõdjön a tábor témája. Idén pl. mivel Peszách volt a téma, minden korcsoport tartott egy Széder-estét, napközben lehetett maceszt sütni, volt egy sátor, ahol a gyerekek meghallgathatták a kivonulás történetét "Mózestõl" és minden csoport megnézett egy komputeres programot a Széder-este lefolyásáról. Amikor a zsidó ünnepekrõl tanultunk, minden csoportnak el kellett készítenie egy zsidó ünnepet, mintha egy múzeumi tárlót csinálnánk. Amikor Purim volt a téma, akkor különbözõ babákat kellett készíteni és mindenki jelmezbe öltözött. Természetesen ilyenkor az adott ünnep énekeit tanulják a gyerekek az ének órán. 

Pénteken a programok legtöbbje arról szól, hogy felkészüljünk a Sábbátra, hogy a gyerekek megtudják, valójában mi is az a Sábbát? Persze mindenki a saját korosztályának megfelelõen, a nagyobbak mélyebben tanulnak, egy kis heti szakaszt, egy kis Bibliát, a kicsik énekelnek és sábbáti szimbólumokat rajzolnak. 
 

Hogyan tudjátok megoldani azt, hogy egy vallásos fiatal igényeit is messzemenõleg kielégítsétek és egy teljesen vallástalan fiatal se érezze magát kellemetlenül?
 

A táborban minden betartható. Minden reggel, délután és este van közös ima, de ez nem kötelezõ, az egyedüli amit kötelezõvé tettünk az a péntek esti Szombatfogadás, amit úgy gondolunk, hogy mindenkinek át kell élnie. Nyilvánosan szombatot tart a tábor, azt azonban, hogy ki mit csinál a szobájában, nem kérdezzük, csupán arra figyelünk, hogy a tábor területén ne lehessen nyilvánosan szombatot szegni, nem hallgathatnak magnót, nincs telefonálás, nincs hangosbemondó, és a program is úgy épül fel, hogy a Sábbát abszolút betartható legyen. 
 

A konyha Glatt-kóser, tehát aki vallásos családból jön, annak sincs semmi problémája az étkezéssel, nem kóser élelmiszert a tá-borba behozni nem lehet, és minden úgy van kialakítva, hogy aki a legvallásosabb családból jön az is jól tudja érezni magát. Persze vannak súrlódások, mert sajnos nagyon sok gyerek még nem tudja mit szabad és mit nem. Ilyenkor elképzelhetõ konfliktus egy vallá-sos gyerek és egy olyan gyerek között, aki nem tudja például, hogy nem lehet Szombaton felkapcsolni a villanyt. Ezeket azonban, amennyire csak lehet, megpróbáljuk kivédeni. 

Mivel élményt adunk és nem tanítóak a programok ezért a beszélgetésbe belefér az is, aki otthonról hozza magával a tudást, és az is, aki még nem tud sokat a zsidóságról. Egy pár éve beillesztettünk egy ún. párdeszt, a tábor programjába. A turnusok elején mindenki választhat a zsidóságon belül egy olyan témát, ami õt jobban érdekli, és a tábor folyamán 4-5 ilyen foglalkozáson vehet részt. Ez lehet pl. zsidóság és mûvészet, zsidóság és irodalom vagy akár Izrael történelme. Ezáltal még egyszer keverjük a csoportokat, és így azok a gyerekek is, akik már nagyon sokat tudnak, megtalálhatják ebben azt, ami számukra érdekes.
 

Milyen visszajelzéseket kaptok a táborral kapcsolatban?

 

Általában nagyon jókat, a gyerekek szeretnek visszajárni. Nagyon  sokszor  jönnek  oda  hozzám a gyerekek szülei, hogy gratuláljanak, és volt már olyan szülõ aki azt mondta: "más gyereket kaptam vissza, mint aki elment". Azt hiszem azért, mert ebben a közegben tényleg fel tudnak oldódni a gyerekek, mi itt azon dolgozunk, hogy a zsidó élmény mellett meg tudjanak nyílni, hogy tudjanak egymással különbözõ dolgokról beszélgetni, hogy feloldódjanak, erre itt minden lehetõségük megvan. 

Egy pár éve csináltak egy identitással kapcsolatos kutatást, az - akkor még - Anna Frank gimnáziumban. Egy rajzot kellet készíteniük a gyerekeknek, arra a kérdésre, hogy mik a zsidóságuk gyökerei. Nagyon jó érzés volt látni, hogy jó néhány rajz Szarvast ábrázolta. Nagyon sok gyereknek valóban Szarvas jelenti a zsidóságot, mert itt lát elõször igazi Sábbátot. Ha zsidó iskolába is jár pénteken hazamegy és legközelebb csak hétfõn megy be az iskolába, nem látja hogy milyen egy Sábát. Itt viszont ha kimegy a szobájából, azt látja, hogy csoportok ülnek a fûben, játszanak, beszélgetnek, tanulnak. Ha sétál a táborban láthatja, ahogy imádkoznak a zsinagógában. Itt meg tudja nézni a tóratekercset és nem fél bemenni a zsinagógába, mert számára is ismert közeggé válik. Minden étkezés után elmondja az áldást mert együtt énekeli a többiekkel, minden reggel elmondja a Mode Áni-t és a Smá Jiszráél-t. Úgy érzem, Szarvason nagyon sok erõs, intenzív zsidó hatás éri a gyerekeket, ami beléjük szívódik a 12 nap alatt.
 

Milyen terveitek vannak a jövõvel kapcsolatban, 
van e még valami javítani való a táboron?

Mindig vannak új ötletek, mindig javítani szeretnénk. A legjobb az, hogy pont az a stáb, aki a tábort szervezi, aki év közben tanítja a madrichokat, állandóan elégedetlen. Ez egyfajta igényesség, ami kifejezetten jó. Minden évben a Szarvason rendezett zsidó oktatási konferencián, mi is részt veszünk, értékeljük a nyarat és tervezzük a jövõt. Nagy strukturális változást nem tervezünk. 

A legnagyobb problémának azt látjuk hogy néha nem elég lelkesek és felkészültek az ifjúsági vezetõk, és hogy azoknak a gyerekeknek, akik nagyon sokadszorra jönnek vissza táborba, már nem tudunk újat mondani. Valamilyen módon változtatni kell a nagyok programján, mert nekik már rutinná válik a tábor. Ezen kívül a madrichoknak tervezünk havonta legalább egyszer közös tanulást, a gyerekeknek pedig év közbeni programokat a Bálint Házban, hogy egy kicsit visszahozzuk számukra a nyári varázst.
 

Tudnál nekem mondani egy különleges, személyes élményt, 
ami megragadott Szarvason?

Nagyon nehéz kiválasztani egy élményt, mert olyan sok minden történik a nyár alatt, annyi minden ragadja meg az embert. Talán az egyik legérdekesebb élményem ebben az évben, a múltkutató kiránduláson volt. Ez úgy történik, hogy minden gyerek kap egy ún. múltkutató naplót és a madrichok vezetésével kis csoportokban megpróbálnak felkutatni minél többet az adott város zsidó közösségé-rõl, annak múltjáról, jelenérõl. A gyerekek idõs embereket kérdezgetnek, kivisszük õket a temetõbe, megnézzük a sírokat és amennyire lehet összeállítunk közösen egy képet arról, hogyan élhettek itt a zsidók, hányan voltak, kik voltak, milyen foglalkozásuk volt, ki volt a rabbi, stb. Két éve voltunk Békéscsabán, Orosházán, Szentesen, tavaly voltunk Szegeden és idén Hódmezõvásárhelyre vittük õket. 

A második turnusban az egyik csoport be tudott jutni a zsinagóga kertjébe, ahol épp felújítást végeztek,  amikor egy nagy halom törmelék között "kincsekre" bukkantak. 19. századi iratokat találtak, beszédvázlatokat, imakönyveket, egy rabbinak a diplomáját, a padláson pedig egy fém törvénytáblát, amit elkértünk a hitközség elnökétõl és most itt van Szarvason, miután Jáná, a bulgár kézmûves oktató felújította. Az iratok is itt vannak a Bét Dávidban, Steiner Anna próbálja meg õket restaurál-gatni. Úgy gondolom, ez hatalmas élmény volt a gyereknek, nagyon fontos, hogy megértessük velük, hogy ez mind a miénk volt, és mi felelõsek vagyunk azért, hogy ennek az emlékét megõrizzük és, hogy valamilyen módon tovább vigyük õseink hagyományát.
 

 

Ha valaki kedvet kapott ettõl a cikktõl és szeretne madrich lenni, akkor mit kell pontosan csinálnia?

Jelentkeznie kell a Bálint Házban nálam, ki kell töltenie egy jelentkezési lapot és hoznia kell két ajánlást tanártól, vagy ifjúsági vezetõtõl, ami arra vonatkozik, hogy az illetõ mennyire megbízható, pontos, kreatív, kezdeményezõ stb. Ezen kívül, írnia kell egy A4-es oldalt arról, hogy miért szeretne ifjúsági vezetõ lenni. Sokan szokták írni, hogy korábban már vigyáztak kisebb testvérre, vagy baby sitter-kedtek ismerõs csalá-doknál. Ez persze nem elõfeltétel, de nekünk valamilyen módon a végén választanunk kell és szeretnénk minnél teljesebb képet kapni arról, hogy kikkel állunk szemben és kik azok, akik segíteni tudnak nekünk.
 

És ha valaki táborozni szeretne?

A táborra márciustól lehet jelentkezni a Bálint Házban. Ki kell tölteni egy jelentkezési lapot, a kollégám beírja a számítógépbe az illetõ adatait, és ad egy csekket amit be kell fizetni. Érdemes minél hamarabb jelentkezni, mert a helyek hamar betöltõdnek. Egy nyáron általában 1500-1600 ember fordul meg a táborban, ennek kb. a fele magyar, fele különbözõ külföldi országokból jön, idén pl. Amerikából is volt két csoport, de fõleg Közép-Kelet-Európából érkeznek. A külföldi gyerekeknek Mircsa Csernovot kell keresniük, aki a Joint irodában dolgozik, õ tartja a kapcsolatot a külföldi közösségekkel. 
 

 
 

Németh Zoltán (Yaakov)