A tábor ötlete, az elmúlt év végén, a UJS Pécs által szervezett Hanuka Bálon pattant ki néhány fiatal fejébõl. Akkor még sokan szkeptikusan fogadták az elgondolást, hogy a mai zsidó fiatalok közül lesznek olyanok, akik a nyári szünetükben arra áldoznak egy hetet, hogy megtanuljanak héberül olvasni és megismerkedjenek az imák szerkezetével. Mindez nem is csoda, hisz a UJS nem a vallásos jellegû programjairól volt eddig ismert.

Az elgondolást tett követte, és hamarosan összeállt a szervezõ csapat (Bárász Tamás, Bíró Tamás, Mogyoró András és Petri László). A gond csak az volt, hogy a szervezõk nem egy városban élnek (Jeruzsálem-Budapest-Debrecen), ezért e-mailben vitattuk meg a különbözõ ötleteket, elgondolásokat. 

A programot úgy terveztük, hogy a résztvevõk egymástól tudjanak tanulni, és ne kelljen külön tanárt hívnunk. Különös figyelmet fordítottunk arra, hogy a "tanáraink" is tanuljanak egymástól, és ne csak mi tanuljunk tõlük. Fontosnak tartottuk ugyanakkor azt is,  hogy a tanultakat a gyakorlatban is kipróbáljuk, ezért minden nap eljárjunk reggel és este a debreceni templomba imádkozni.

Már a szervezésnél eldöntöttük, hogy biztosítani kívánjuk a kóser étkezést a résztvevõk számára, ezért a reggelit és  az ebédet a Debreceni Zsidó Hitközségtõl, míg a vacsorát a UJS által beszerzett kóser alapanyagokból (köszönet érte Kõvári Dezsõnek) oldottuk meg, még akkor is, ha ez nem mindig ment könnyen. A társaság tagjai - akik egyébként magánéletükben különbözõ szinten követik az étkezési elõírásokat, illetve a törvények betartását - mindnyájan részt vettek a kóser étkezés és a szombati törvények megtartásában.
 

A tábor július 4-én kezdõdött, s a szállás elfoglalása és a rövid ismerkedést követõen rögtön elmentünk a templomba, ahol mindenki nagy örömmel fogadott minket. Még az elsõ nap minden résztvevõ megállapodott abban, hogy ezen a héten megpróbáljuk betartani a különbözõ elõírásokat. Ez nagyon fontos volt, mert a szervezõk minden küszködése semmit sem ért volna akkor, ha ezt önnön el-

határozásukból nem vállalják. Minden egyes étkezéskor kezet mostunk, s közösen mondtuk el az áldásokat, majd az étkezés végén bencsoltunk.

Az elsõ reggel mindenki szembesült azzal, hogy mit jelent reggel 7-re menni imádkozni. Voltak olyanok, akik ezen a reggelen elõször légoltak tfilint, mely számukra nagyon különleges "élményt" jelentett. Ezt követõen rögtön elkezdtük tanulni az Álef-bészt, áskenázi kiejtést szerint. A tábor központi célja az volt, hogy ezt a kiejtést tanítsa meg, hisz a magyarországi zsinagógákban ezt használják. Az olvasás mellett az imák szerkezetével ismerkedtünk. 

Ez alatt az egy hét alatt megtanultuk, hogy mi az ima és a zsinagóga szerepe, mi a különbség a Sáchrit, Minchá és a Máriv között. Megismertük a fõbb imákat és a szerkezetüket, így például a Smá-t, a Smone Eszré-t, az Álénu-t, az Ásré Josvé-t és a kádisokat. Az eltelt egy hét alatt minden fiú megtanult tfilint légolni, megismerkedtünk a Tórával, megtanultuk hogyan kell a Tórát felemelni és felöltöztetni.

Megismerkedtünk a fõbb ünnepekkel is. Megtudtuk a templomban elhelyezett eszközök szerepét, mindezért köszönettel tartozunk a debreceni templomi közösség vezetõjének: Réti Béla bácsinak. Feuermann László a Debreceni Zsidó Hitközség alelnöke pedig, a debreceni zsidóság múltjáról és jelenérõl tartott nekünk elõadást. 

Az igazat megvallva nem volt könnyû ez az egy hét, hisz minden reggel 7-re mentünk imádkozni, majd a reggelit követõen rögtön tanulni kezdtünk, ezt követte az ebéd, majd rövid pihenõ után, 15 órától ismét folytattuk a tanulást egészen a Mincháig, és a Márivig. Ezután a vacsora következett - melyet saját magunk készítettünk el - ami után ismét elkezdtünk tanulni, illetve gyakorolni az olvasást. Mindezt 30-35 fokos hõségben. A helyzetet súlyosbította, hogy a szállo-dában a tetõtérben kaptunk elhelyezést, ahol a hõmérõ higanyszála gyakran 40 fok fölé emelkedett.
 

A szerda délutánra betervezett fürdõzés sajnos elmaradt, mert már senkinek sem volt ereje kimenni a fürdõbe, a helyzetet könnyítette azonban, hogy birtokba vehettük a szálloda medencéjét. 

Csütörtök délután ismerkedtünk meg a Löcho Dajdi és a Kábálát Sábbát jelentõségével. A péntek délután a szombatra való készülõdés jegyében telt el. Ekkor mentünk el a mikvébe, ahol a fiúk közül néhányan meg is merítkeztek. Péntek délutánra, már mindenki megtanulta az alapvetõ áldásokat, s kiismertük magunkat az imakönyvben, no meg persze - még ha nehezen is - de el tudtuk olvasni az imákat. A gyertyagyújtás és a templomi imát követõen, már mindenkin érezni lehetett, hogy megpróbálja átélni a szombat szentségét. A szombat esti vacsorára meghívtuk a Debreceni Hitközség elöljáróit, és a UJS debreceni tagjait is.

A szombat délelõtti ima alkalmával azokat is felhívták a Tórához - a tábor résztvevõi közül - akikre hétfõn, illetve csütörtökön nem került sor. A szombat, a pihenés jegyében telt el, de azért jutott idõ a hetiszakasz átbeszélésére is. A sálesüdesz a templomban volt, a hávdálát viszont, saját magunknak szerveztük meg a Hotel egyik dísztermében. Úgy érzem, hogy ezen a szombaton mindenki megtapasztalhatta az ünnep szellemiségét. Egy olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, melyet csak nagyon ritkán van alkalmunk megtapasztalni.
 

Vasárnap reggel nehéz szívvel búcsúztunk el a zsinagóga törzsközönségétõl, majd a rövid értékelést követõen ebéd után mindenki hazautazott. A tábor résztvevõi közül mindenki szeretné, ha lehetõség lenne a tanulás folytatására. Mindahhoz, amit ezalatt az egy hét alatt megvalósítottunk elengedhetetlen volt az elõadók - Popovics Dávid, Mogyoró András, Bíró Tamás, és Németh Zoltán rabbiképzõs növendék - lelkes munkája, a debreceni zsinagóga - ahol reggel és este erõsítettük a minjent - törzsközönségének kedvessége, segítõkészsége és türelme, és mindenekelõtt a résztvevõk kitartása, akaratereje, szorgalma.

A tábor megvalósításához nyújtott segítségért köszönet illeti a következõ szervezeteket: Magyarországi Zsidó Hitkö-zségek Szövetsége, Pro Renovanda Kultúra Hungaria Alapítvány, Ifjúsági és Sportminisztérium, Debrecen Város Pol-gármesteri Hivatala és a Debreceni Zsidó Hitközség. Külön köszönet illeti Kõvári Dezsõt nagylelkû adományáért és a debreceni zsidó közösség oszlopos tagját, Réti Bélát, aki odaadó segítségével sokat tett a tábor sikeres megvalósítása érdekében.
 

Petri László
UJS - Debrecen