Rambam (Maimonidész):
A Kásrut a test védelmét
szolgálja
Rambam, kora híres orvosa, megpróbálta
racionális, egészségügyi szempontok szerint megindokolni
a Kásrut hálácháit. Az volt az alapelve, hogy
mindaz, aminek a fogyasztását a Tóra tiltja, az ember
szervezetére ártalmas, ami pedig meg van engedve, ártalmatlan,
azzal a feltétellel, hogy megfelelõ idõközökben
minden ember, mindig az õ testi szükségleteire szabott
észszerû mennyiségeket fogyaszt. Azt állítja
például, hogy a pikkely nélküli hal "pikkelytelensége"
- a pikkely nélküli halat tilos megennünk - a földi
halandó számára adott jel, azt jelzi, hogy ez vagy
az a hal nem megfelelõ emberi eledel. Csak a Kádos Báruch-Hu
"minden testi nyavalyák orvoslója", csak Õ tudja,
melyik hal ártalmas az egészségünkre, melyik
nem, és ezt ilyen módon adja a tudtunkra.
Ilyenféleképpen bizonygatja Rambam,
hogy a tiszta és tisztátalan állatok megkülönböztetõ
jelei voltaképpen csak azt jelzik számunkra, hogy mi nem
ismerjük az ételek tulajdonságait, ezért a Tóra
a Kásrut tõrvények révén ad nekünk
útbaigazítást. A modern orvostudomány elismeri,
hogy sok igazság van Rambam orvoslati elveiben, egy részüket
el is fogadta.
Ramban (Nachmanidész)
a Kásrut a lélek védelmét
szolgálja
Voltak eltérõ vélemények
is, köztük olyanoké is, akik nagy orvostudományi
ismeretekkel rendelkeztek; ilyen például Rabbi Mose ben Nachman,
rövidítve: Ramban. Többek között így
érveltek Rambam ellen: a világ népei csaknem mindent
megesznek, ami nekünk tilos; hát árt-e az egészségüknek?
Ramban szerint a tiltott éltelek nem a testre ártalmasak,
hanem a lélekre. Így okoskodik: jellemzõ,
hogy amelyik madár fogyasztása tilos, az
mind ragadozó vagy dögevõ (például: sas,
karvaly, keselyû), az engedélyezettek pedig baromfi, galamb,
kacsa, stb. nem ragadozó madarak. Szerinte látni való,
hogy a ragadozó madarak húsának a fogyasztása
az emberi szervezetbe való beépülése nem múlik
el nyomtalanul, rajta hagyja bélyegét az ember természetén,
jellemén, erkölcsi tulajdonságain. A vér fogyasztásának
tilalma is felfogható így: a vér kegyetlenségre
szoktat, romboló és gyilkos hajlamokat fejleszt ki. "A vér
a lélek (nefes, testet élettel megtöltõ princípium)."
A lélek károsodhat, ha vért iszunk.
Voltak olyan zsidó bölcselõk
is, akik szerint a Kásrut tõrvények sem a test sem
a lélek védelmét nem szolgálják, hanem
céljuk a zsidó nép egységének, különállásának,
puszta létének megõrzésének, a népekhez
való asszimilálódásának megakadályozása.
A Kásrut tõrvényeket minden
racionalizálási kísérlet ellenére a
micvot sömijut, a fel nem fedett micvák közé soroljuk
továbbra is. Épp ezeknek a megtartásával mutatkozik
meg a jó zsidó: fenntartás nélkül, teljes
egészükben végrehajtja a Szináj hegy lábánál
kapott micvákat. Rabbi Elázár ben Ázárjá
mondja: "Ne mond, hogy a disznó hús ehetetlen. Ne mond hogy
sátnez ruhában járni lehetetlen. Mind kettõ
ehetõ és lehetõ, de hiába, a Kádos Báruch
Hu megtiltotta." Hogy hogyan éljünk az nem ízlés
dolga, és észszerûségi megfontolásoké,
nem ezért kell kóser ételt ennünk, és
bizonyos ruhaanyagoktól tartózkodnunk. Hanem azt akarja a
Kádos Báruch-Hu, hogy lemondjunk akaratunkról és
pillanatnyi vágyainkról csak azért, mert Õ
akarja. "Micvát Hásem crufá" - azért kaptuk
a micvákat, hogy megtisztuljunk általuk.
részlet, Rabbi Israel Meir Lau:
A zsidó élet törvényei címû könyvébõl,
megjelent: Izraelben, fordította: Ephraim Israel