A zsidó évnek nincs még egy olyan "forgalmas" hónapja, mint Tisri. Mindazok, akik készülõdnek az ünnepekre - akár vallási funkcionáriusok, akár vallásgyakorló templomjáró zsidók - már Elul hónap elsõ olyan napján, amikor megszólal a sófár reggel a templomban, tudják, hogy sok mindenre kell felkészíteni magukat. 

Az elsõ és legfontosabb természetesen az önvizsgálat és a megtérés. Erre egészem Jajm Kippurig lehetõségünk van. Elterjedt tévhit, hogy bármit tehetünk egész évben "majd Jajm Kippur-kor leimádkozom!" Egyértelmû azonban, hogy Jajm Kippur-nak csak akkor van engesztelõ ereje, ha tudatos vétkeinket ekkor bánjuk meg õszinte szívvel, s ha azokat nem elõre megfontolt szándékkal követjük el. 

Az Engesztelés Napjának célja és lényege, hogy bûneink megbocsátassanak. Az Isten ellen elkövetett vétkeket valóban ekkor van módunk jóvátenni, de Isten csak akkor bocsát meg, ha Jajm Kippur napjára már nincs olyan ember, aki haragot tart velünk, azaz még Jajm Kippur elõtt bocsánatot kell kérnünk mindazoktól, akiket megbántottunk, s nekünk is meg kell bocsátani mindazoknak, akik ezt kérõ szóval hozzánk fordulnak. Amikor Jajm Kippur este felhangzik a sófár hang, általában megkönnyebbülten sóhajtunk fel: vége, túl vagyunk a Félelmetes napokon, az élet visszazökken régi medrébe. Az igazi "forgalom" pedig még csak most kezdõdik. Kilenc nap alatt három ünnep fonódik egybe: Szukkajsz, Smini Áceresz és Szimchász Tajró. 

Szukkajsz a sivatagi vándorlás emlékét õrzõ ünnep. A haláchá szerint olyan sátrat kell építeni, melynek nyitott a teteje, s látszik bentrõl a csillagos ég. A cél nem az, hogy a 8 nap alatt megázzunk és betegek legyünk. Ha kitekintünk a sátorból a csillagos égre, akárcsak õseink, mi is - kizökkenve a városi létbõl - eggyé válunk a természettel. Több ezer évvel ezelõtt õseink érezhették önnön kicsiségüket, valahányszor feltekintettek az égre. A modernkor embere, aki meghódította a tengerek mélyét és az ûr magaslatait, hiszi, hogy nagy és hatalmas. A sátor újra rádöbbent bennünket, önnön kicsinységünkre, porszem voltunkra. Ez az igazi cél: nem csupán felvállalni az õsi örökséget, hanem szellemben, érzelemben azonosulni a Dor Hámidbár, a pusztai vándorlás nemzedékével. 

Smini Áceresz különálló ünnep, noha szorosan összefonódik Szukkajsz-szal. Valójában ez a nap az õszi ünnepkör lezárása, mint a neve is mutatja, a nyolcadik, lezáró nap. Ekkor már nem megyünk be a sátorba (ez is jelzi a különállóságot). Vajon miért van szükség erre a napra, nincs tán elég ünnep Tisri hónapban? Egy gyakorlatias midrás adja meg a választ: Isten kijelölte Tisrit, mint a megtisztulás, a bûnbánat és megbocsátás hónapját. Ráadásként megparancsolta Szukkajsz megünneplését, hogy a sok böjt, szlichajsz és önmarcangolás után teljesíthessük a vöszomáchtó böchágechó parancsát, legyen egy ünnep, melynek tiszta szívbõl, bûneink bocsánatának tudatában maradéktalanul örülhetünk. 

Smini Áceresz-t pedig az esõért való ima miatt adta nekünk Isten, hiszen amiképpen életet és áldást kértünk az ünnepeken magunkra, úgy a földre, a növényekre és a belõlük táplálkozó összes élõlényre is életet kell kérnünk.  Az esõ fontosságát a Talmud nagyon sok helyen hangsúlyozza, külön kiemelve annak életet adó voltát. Egész legendáriumot szõ azon bölcsek köré, akik az esõcsinálás képességével rendelkeztek, mint például Choni Hámágol, aki kört vont maga köré és onnan fohászkodott esõért, vagy Chánina Ben Doszá, aki egyszer hazafelé tartva nagyon megázott az esõben. Így szólt: Világ Ura, az egész világnak jó, de Cháninának rossz! Azonnal elállt az esõ. Amikor hazaért, azt mondta: Világ Ura, Cháninának jó, de az egész világnak rossz! És elkezdett ömleni az esõ. Szép lenne, ha a mi nemzedékünkben is lenne legalább egy fél Chánina Ben Doszá!

Szimchász Tajró kapcsán sok újat nem tudunk mondani. A befejezés és újrakezdés örök szimbolikáját mindenki ismeri. Talán egyetlen gondolat kívánkozik mégis ide: Örvendünk a Tóra újrakezdésének, de ebbe az örömbe akár tudattalanul is belevegyül az életünk újrakezdésének öröme, a bûnbocsánat reménységének boldogsága. Némi túlzással és egy kis rosszmájúsággal azt is mondhatjuk, hogy bár a legcsodálatosabb, legmeghatóbb, legfelemelõbb ünnepeinket ültük az eltelt hetekben, mégis Szimchász Tajró örömében benne foglaltatik a Jomim Najróim félelmének elvonulása is.
 
 
 

Fröhlich Róbert  fõrabbi